Szakosztályok

Asztalitenisz szakosztály

 

  Több mint 60 év telt el azóta, hogy a helyi Földművesszövetkezet irodájában összegyűlt mintegy 20 pingpong szerető fiatal - akik addig felekezeti és származási hovatartozás szerint, elkülönülve gyakorolták a játékot, hogy erőiket összetéve egy közös egyesületben képviseljék most már az egész községüket. Kik is voltak ezek a fiatalok? Hogyan is folyt az életük? Hol és milyen körülmények között pingpongoztak azokban az években? Erre manapság már mind kevesebb az élő szemtanú. Szerencsére sok adatot feljegyzett ezekről az évekről Sövegjártó László, aki megírta a szakosztály első tíz évének részletes krónikáját és külön öröm számukra, hogy köztünk van a mai gyűlésen az alapító tagok közül Rozinek Ernő, akinek feljegyzései a szakosztály történetének ugyancsak értékes dokumentumai.

 

  Bükön valójában már az 1930-as évek végén kezdett a pingpongozás gyökeret verni, tért hódítani. Ehhez a helyszínt a Lökkös vendéglő söntés mögötti része, valamint Kiss Lajosék udvara adta, a felszerelést pedig elsősorban a játékosok saját maguk készítették, vagy saját pénzből vásárolták. Node térjünk vissza az 1949-es évre, a Földműves Szövetkezet irodájába, ahol a már említett fiatalok Sövegjártó László vezetésével megalakították a Büki Szövetkezeti Sportegyesületet. A szakosztály első vezetője Lőrincz Jenő volt, fél év után vette át az irányítást Sövegjártó László, aki közel két évtizedig vezette, irányította, szervezte és menedzselte a szakosztályt, aki az első időszak meghatározó szereplője volt. Nagy pingpong láz lett úrrá a fiatalságon. Az akkori Lökkös vendéglő terme este 6-tól éjfélig hangos volt a kaucsuklabda pattogásától. A szakosztály tagjai a pingpong asztalt közösen vásárolták. December hónapban rendezték meg az első Bük bajnokságot. 16 versenyző körmérkőzéses rendszerben csatázott, Bük első bajnoka Rozinek Ernő lett Baki Kálmán és Bedy Gyula előtt.

 

1950-es évről azért kell szólni, mert ekkor indult a csapat először szervezett bajnokságban, másrészt Soós Ferenc négyszeres világbajnok jelezte, hogy egy háromtagú csapattal eljön Bükre bemutatót tartani. A rendezvény a Lökkös vendéglő ponyvával letakart kocsiszínében volt. A bükiek nagy szeretettel fogadták a vonatról lelépő Balatoni Tibort, Poprócsi Barnabást és Soós Ferencet. Ők mutatták meg először a büki játékosoknak a helyes ütőfogást, a lábmunkát, a nyesést, a kontrát, mert bizony volt még javítanivaló a játékstíluson. A bemutató után a Balatoni-Poprócsi összeállítású fővárosi csapat megmérkőzött a Rozinek-Sövegjártó kettőssel, és - érthetően - 5:0-ra ők győztek, majd Soós Ferenc zsonglőri játéktudása bűvölte el a nézőket.

A szakosztály első 17 évéről sok mindent el lehetne mondani, ez órákat venne igénybe, azonban néhány meghatározó személyiségről külön szólnék. Ilyen volt Rózsa László, aki 1954-ben került Bükre és ezen időszak legkiemelkedőbb játékosa lett. 254 alkalommal szerepelt a büki csapatban és a 10 éves büki pályafutása alatt 480 győzelmet aratott. Hét alkalommal lett Bük bajnoka, 27 alkalommal nyert járási bajnokságot, ezen felül számos megyei helyezést ért el. Személyes példamutatásával kitűnő kollektíva alakult ki az asztaliteniszezőink körében.

Meg kell emlékeznünk Kebelei Jenőről is, aki már gyermekkorában bekapcsolódott a büki asztaliteniszezők népes táborába. Több mint 10 évig szerepelt a büki csapatban, szám szerint 123 alkalommal. Sok szép siker részese, az egyik legtechnikásabb büki asztalite­niszező volt. Aránylag fiatalon abbahagyta a versenyzést, mert el­költözött Bükről.

                                                                                                                                               

A büki aranycsapat tagja volt Mesterházy Gyula is, aki a csapatban a megbízhatóság mintaképének számított. Bár nem nyert sok egyéni versenyt, de nem érték komoly kudarcok sem. Több mint 150-szer szerepelt a büki csapatban és Rózsával egyetemben neki is nagy szerepe volt a jó kollektíva kialakításában. Nem volt szü­letett tehetség, de végtelen szorgalmával és kitartásával sok siker­hez segítette hozzá csapatunkat.

 

Hasznos tagja volt az első időszak sikeres csapatának Kisfaludy Károly, akinek villanó bal keze sok ellenfélt keserítette meg, s vette el győzelmi esélyeit. Az 1959-es évben aztán fiatalok egész sora kapcsolódott be az asztalitenisz életbe. Közülük is kiemelkedett Csonka Imre szorgalmával és tehetségével, s erre az időre esik az Antalovits-testvérek - György és Miklós - első szárnypróbálgatása is. Boda Dezső és Horváth László már eredményes játékos­nak számítanak, de számos hölgy is hódolt a sportágnak. Ezek a fiatalok az általános iskolában szerették és ismerték meg a pingpongot, ahol Antalovits Gyula tanár rendszeresen bajnokságokat is szervezett a részükre. Előrelépést jelentett, hogy 1959-ben elkészült községünkben a Kultúrotthon, a jelenlegi Művelődési Ház elődje, ahol a ha­gyományossá váló megyei idénynyitó versenyünket is meg tudtuk megrendezni, s itt tartottuk első 10 éves jubileumunkat, melyről a Vas Népe és a Népsport is terjedelmes cikkben számolt be. Mindkettő ki­emelte Sövegjártó László elévülhetetlen, áldozatos szervező mun­káját, mellyel tömegeket mozgatott meg és községünket a megye asztalitenisz életének egyik bázisává tette.

 

17 évi működés után 1966-tól viharfelhők gyülekeztek szakosztályunk egén. Sajnálatos módon Sövegjártó László megbe­tegedett és senki sem akadt, aki a helyébe tudott volna lépni és a vezetést át tudta volna venni, így jóval kevesebb versenyen sze­repeltek játékosaink. 1968-ban aztán az asztaliteniszezők Antalovits Györgyöt bízták meg a szakosztály vezetésével, megemlékezve Sövegjártó László elévül­hetetlen munkájáról. A férfi csapat újra indult a megyebajnokságban, ahol 5. helyen végeztek.

 

1969-ben a Községi Tanácstól anyagi segítséget kaptunk, így először egységes, "BÜKI KSK" feliratos mezben és melegítőben játszhatott csapatunk. Nem csoda, hogy a két pingpongasztal és a Művelődési Ház előtere gyakran kevésnek bizonyult az igényekhez képest. A megyebajnokságban az Antalovits György, Szabó Gábor, Kisfaludy Károly, Horváth László alkotta csapat a szakosztály történetében először a dobogón végzett, Bük házibajnoka Antalovits György lett. A szakosztály hírnevét nagyban növelte a Sövegjártó László ál­tal évekkel korábban létrehozott területi idénynyitó verseny, melyen 11 versenyszámban több mint 200 versenyző vetélkedett. Napjainkban érdekes lehet a férfi egyéni eredmény­listája: hiszen 2. helyezett Domonkos Ferenc és a 3. helyezett Biácsi Tamás jelenleg szakosztályunk tagja és a senior csapatunk erőssége.

 

1970-ben aztán egyéb sportbeli megbízatása miatt Antalovits Györgytől a szakosztály vezetését Boda Dezső vette át. Megyei csapatunk ez évben újra előbbre lépett és a szom­bathelyi LATEX-szel holtversenyben az első helyen végzett, az NB III-ba kerülés azonban nem sikerült. Ez évben nagy veszteség érte sportágunkat: el­hunyt Sövegjártó László, a büki asztalitenisz-élet megalapítója, ki­váló versenyzője és szakvezetője, fáradhatatlan társadalmi munkása és mindannyiunk példaképe. 1971-ben pingpongozóink feltették eddigi szereplésükre a ko­ronát: megnyerték a megyei csapatbajnokságot! A Csonka Imrével és a vépi Szabó Imrével megerősített csapat a lejátszott 14 mérkőzésünkből 13-at nyert meg. Az NB III-as osztályozón Esztergomot 9:6-ra legyőz­tük, Zalaegerszegtől  9:5-re kikaptunk, Sopronnal 8:8-as döntetlent játszottunk, s így ismét elmaradt az NB III-as szereplési lehetőség.

 

Az 1973-as év új szint hozott szakosztályunk életébe, mert a megyei csapatbajnokságban a férfi csapat mellett női csapattal is képviselhettük községünket. Mindezt 6 szorgalmas és ügyes lánynak ill. asszonynak köszönhettük, név szerint: Antalovits Ágota, Pereznyákné Bokányi Zsuzsa, Csuka Andrea, Horváth Erzsébet, Sárvári Erzsébet és Sár­vári Teréz érdeme volt ez. Férfi csapatunk ismét kitett magáért és újra megyebajnokságot nyert. Az NB III-as osztályozón ellenfe­leink Lenti és Sopron voltak. Csapatunk erősnek tűnt, hisz a me­gyebajnoki címet kiharcoló Szabó Imre, Szabó Gábor, Antalovits György, Csonka Imre, Kisfaludy Károly, Horváth László, Boda Dezső is rendelkezésünkre állt, azonban a feljutás ezúttal sem sikerült. Lányaink is kitűnően szerepeltek, a megyebajnokságban másodikak lettek, jogot szereztek az NB II-es osztályozóra, de ez még túl nagy falat lett volna számukra.

 

Az 1974-es véglegessé vált a döntés: férfi játékosaink nem indulnak a megyei csapatbajnok­ságban, csak egyéni versenyeken vesznek részt. Ezt a döntést mindenképp befolyásolta az NB III-as osztályozón elszenvedett kudarc. A Vas Népe januárban erről így ír: "A hosszú évekig a járás leg­jobbjainak bizonyuló büki férfi csapat tagjai valamennyien abba­hagyták a játékot és ezzel a mezőnyből öt élversenyző vált ki. He­lyüket még nem tudták mások pótolni..." Így a megyei csapatbajnokságban csak női együttesünk indult. Év elején szakosztály vezetőül Kovács Miklóst választották meg, aki nagy lelkesedéssel kezdte el a mun­kát, ez a lelkesedés azonban hamar lelohadt és év végére majdnem törölték a csapatot a bajnokságból. Végül is lányaink a 8 együttes között a 4. helyen végeztek. A következő évben azonban már sikeresebbek voltak, a hihetetlen szorgalommal, akarással és nem kis tehetséggel is megáldott Sárvári Erzsébet, Sárvári Teréz, Csu­ka Andrea összeállítású csapat megyei csapatbajnoki cí­met nyert. Így ismét lehetőségük lett volna osztályozó mérkőzésen harc­ba szállni az NB II-be való feljutásért, azonban ez anyagiak hi­ányában csak illúzió maradhatott. Pedig - különösen a Sárvári-lányok - egy szakavatott edző kezében kincset érő tehetségek lettek volna...

 

A pingpong élet az 1976-1993-ig tartó 17 évben Bükön lénye­gében a tömegsport szintjén folytatódott A körzeti, járási, megyei szpartakiád versenyeken községünk pingpongozói általában elindultak és legtöbbször eredményesen is szerepeltek. Az évek folyamán Ivány József, Tóth József, Kisfaludy Károly, Boda Dezső, Dohi László, Antalovits György, Németh Csa­ba, Sövegjártó László, Baranyai Ottó, Németh Ernő, Molnár László, Bősze Tamás voltak azok a férfi játékosok, akik a legtöbb ver­senyen vettek részt. A nők közül ki kell emelni Pereznyák Ferencné (Bokányi Zsuzsa), Kabay Péterné (Csuka Andrea), Bognár Lász­lóné (Antalovits Ágota), Hajas Zoltánné, Nagyné Horváth Éva, Horváth Jenőné, Galamb Csabáné, Kajtár Péterné nevét, akik ered­ményességben és szorgalomban elöl jártak.

 

Az 1994-es év aztán a büki asztaliteniszben ismét az újjászületés éve volt. Ettől az időponttól számítható szakosztályunk történetének 3. nagy korszaka, hiszen volt először a Sövegjártó László által 1949-­ben indított hőskor, melyet a sok-sok lelkesedés, kezdeti sikerek, a csapat összekovácsolódása, a "nagyok" esetenkénti elpáholása, a járási hegemónia kivívása és több kiemelkedő megyei eredmény elérése jellemzett. A második korszak 1968-1975-ig tartott Anta­lovits György, Boda Dezső és Kovács Miklós irányítása mellett, amikor a férfiak és a nők megtartva a járási elsőséget összesen ötször nyertek megyei csapatbajnokságot, de a továbblépés a nem­zeti bajnokságba - részben anyagi, részben egyéb okok miatt ­sajnos még nem sikerült. És 1994-ben elkezdődött a büki asztalitenisz igazi aranykora, hiszen játékosaink alig másfél év alatt feljutottak az NB III-ba és tehetséges 10-12 éves gyerekek hada kezdte el a rendszeres asztaliteniszezést. No de menjünk sorjában.

1993-94 telén a megye asztalitenisz-sportja - elsősorban anya­giak miatt - mély válságba jutott és a minőségi sport megszűnésétől is lehetett tartani. Szombathelyen a Sabaria SE asztalitenisz szak­osztályának felszámolása után Szarka Tibor asztaliteniszező vállalta egy új szakosztály létrehozását, menedzselését és irányítását Szom­bathelyi Asztalitenisz Klub (SZAK) néven. Az anyagi lehetőségek azonban itt is kevésnek bizonyultak. Ebben a helyzetben vette fel a kapcsolatot Pék Miklós, Vas megye talán legismertebb asztali­tenisz szakembere, sokszoros bajnoka és a büki asztalitenisz-sport régi barátja Antalovits Györggyel a lehetséges kiút megtalálása ér­dekében. Kettőjük fáradozása, érvelése aztán a nagyközségben értő fülekre és segítőkész emberekre talált.

 

1994 februárjában megszületett az a megállapodás, amely a he­lyi asztalitenisz élet jövőjét is alapvetően meghatározta. Az önkor­mányzat részéről dr. Szele Ferenc polgármester és Szabó József jegyző, a Gyógyfürdő Rt. részéről dr. Németh István elnök-igazgató vállalták a SZAK anyagi támogatását és a büki általános iskolás fiatalok asztaliteniszezővé való nevelésének költségeit. A SZAK az NB I/B-s férfi csapatot LATEX-­BÜKFÜRDŐ, a nőit SZAK-BÜKFÜRDŐ néven szerepeltette a nemzeti bajnokságban, és vállalták, hogy mérkőzéseik jelentős részét Bükön fogják lejátszani. A büki fiatalok nevelését pedig Pék Miklós karolta fel. A szakosztály vezetését ismét Antalovits Györgyre bízták, aki azóta 15 éve a mai napig ezt a feladatot végzi. Nagyközségünk történetében először 1994. május 6-án került sor NB I-es bajnoki asztalitenisz ­mérkőzésre, amikor a SZAK - Bükfürdő-s lányok ellenfele a BSE együttese volt. A Németh - Be­ke – Baj - Beck összetételű "hazai csapat" nagyszerű mérkőzésen 9:9­es döntetlent ért el, s így egy évre ismét biztosították helyüket az NB I/B-ben. Időközben a LATEX - Bükfürdő-s fiúk is feljutottak eb­be az osztályba, s így nagyközségünk neve egy-kettőre bekerült a magyar asztalitenisz-társadalom köztudatába. Ezalatt Bükön a Művelődési Házban is megkezdődött a szak­mai munka Pék Miklós irányításával és Antalovits György közre­működésével. Két turnusban összesen 42 gyerek kezdte meg a ping­pong alapelemeinek megismerését. A 10-11 éves gyerekek a tehetség, szorgalom, fizikai adottságok alapján hamar differenciálódtak és ki­alakult egy 6-8 fős mag, akik aztán hosszú évekig a büki pingpong utánpótlását jelentették, közülük is a legkiemelkedőbbek Sárai István, Hetyésy Balázs, ifj. Szidoly László, Böndicz Gergő és Strén Péter voltak.

 

A büki pingpong élet feltámadásának híre hamar elterjedt a me­gyében és Pék Miklós személye körül kialakult a büki felnőtt csapat is, olyan nagy nevekből, mint Domonkos Ferenc, Bi­ácsi Tamás, Geröly János, a bükiek közül Dohi László és An­talovits György. A későbbiek során hozzájuk csatlakozott még Pék Attila és Varga Elemér, akik a csapat húzóemberei lettek. 1994 nyarától tehát immár 3 fronton él a pingpong Bükön: egy­részt az élsport a szponzorált NB I/B-s csapatok által, másrészt a megyei szintű felnőtt versenyzők és az újonc fiatalok révén. Ezen szintek egymásra hatása alapozta meg azokat a szép eredményeket, melyeket azóta magunkénak mondhatunk. Ilyen voltak az országos szintű Bükfürdő Kupá-k, melyen általában 100-nál több versenyző indult és sok szép büki siker is született Felnőtt csapatunk ősszel - 21 évi szünet után - ismét elindult a megyei csapatbajnokságban ahol őszi bajnok lett. Jelentős asztalitenisz események kerültek Bükre az NB I-es csapatok jóvoltából, hiszen Bükön került megrendezésre a Pénzügyőr, a Komárom, az Erdőkertes és a Közgazdasági Egye­tem elleni találkozó, a Baden elleni Inter Kupa mér­kőzés és a nemzetközi Gyógyfürdő Kupák is.

 

Az 1995-től pezsgett Bükön a pingpong élet. A Bük-bajnokság 9 versenyszámban került kiírásra és a 2 napos viadalon az egyéni számok­ban 54-en, a párosokban 36-an indultak melyen újonc és ifjúsági korcsoportban Sárai István, felnőttben Dohi László, a nőknél Galamb Csabáné győzedelmeskedett. Márciusban életük első országos versenyén szerepeltek újonc korú versenyzőink: Tatabányán a Generál Kupán álltak asz­talhoz, ahol már néhány győzelmet is sikerült begyűjteniük. Újra Bük nyerte a Gyógyfürdő Kupát és a megyei csapatbajnokságot is. Június 17-én került sor a Sümeg elleni NB III-as osztályozóra, amely fényesen sikerült, hiszen 10 : 1 – es győzelemmel a szakosztály fennállásának 46. évében sikerült bekerülnünk a magyar nemzeti bajnokságba. Köszönet és elismerés illeti a baj­nokság megnyeréséért és az osztályozón való eredményes szerep­lésért a csapat valamennyi tagját, névsor szerint: Antalovits Györ­gyöt, Biácsi Tamást, Dohi Lászlót, Domonkos Ferencet, Geröly Já­nost, Pék Attilát, Pék Miklóst, Varga Elemért és állandó segítőként és közreműködőként Boda Dezsőt. Összességében elmondhatjuk, hogy az 1995-ös év egy korszakváltást jelentett, Bük a megyei szintű versengésből átkerült az országos bajnokságok és nemzetközi versenyek sodrába, ahol azóta is folyamatosan és mind kiemelkedőbb eredményeket ért el.

 

Kedves hallgatóimat szeretném megnyugtatni, hogy az utolsó 15 évről rövidebben kívánok szólni, mint az előzőkről, hiszen ez már az önök szeme előtt zajlott, míg a korábbiakra személyesen kevesen emlékezhettek. A nemzeti csapatbajnokságban a bükiek 1999-ben felkerültek az NB II-be, ahonnan 2003-ban a bajnokság megnyerésével előreléptek az NB I/B-be és alig 9 év alatt az NB I/A osztály tagjai lettek, így már Magyarország 20 legjobb csapata közé tartoztak. Ezekben az években Biácsi Tamás, Bihari Lehel, Botfa Tibor, Csapó Árpád, Domonkos Ferenc, Geröly János, Gáspár Gábor, Kádár Tibor, Mészáros Ferenc, Németh Dávid, Pék Attila, Schmidt László, Szarka Tibor és Varga Elemér szerepelt eredményesen a különböző bajnokságokban. Aztán a 2006/2007-es bajnoki évben az NB I-ben is bajnokok lettünk és osztályozót játszhattunk az Extra Ligába jutásért. Ezen a fontos megmérettetésen az öt résztvevő közül csapatunk a Pécs, a Cegléd és a Dorog legyőzése után a budapesti Pénzügyőr mellett hazánk legmagasabb bajnoki osztályának tagja lettek.

 

Az Extra Ligás bajnokságban ugyancsak kitettek magukért a játékosok, hiszen elérhetetlennek gondolt célt valósítottak meg: a tavalyi 2007/2008-as évben felléphettek Magyarország képzeletbeli dobogójára, a 3. helyen végeztek. S az idei évben bebizonyították, hogy a tavalyi siker nem volt véletlen, az idei évben megismételték a sikert, újra ők lettek hazánk 3. legeredményesebb együttese. Az Extra Ligában az elmúlt években Varga Elemér edzősége mellett Podpinka András, Kriston Dániel, Bari Csaba, Németh Dávid szerepelt rendszeresen, s rajtuk kívül Schmidt László és Galiotti Dávid kapott még játéklehetőséget. Az idei évben csapatunk folytatni akarja ebben az osztályban a korábbi sikeres szereplést, ezúttal már Kriston Dani nélkül, aki ősztől Szegeden kezdi meg egyetemi éveit, ott folytatja majd sportolói pályafutását, utódja Szűcs József lesz.

 

Szakosztályunk versenyzői a hazai bajnokságban elért sikereik mellett a nemzetközi porondon is kitettek magukért. 2004 őszén nyertünk először jogot bekapcsolódni az Inter Kupa küzdelmeibe, melyben évente Közép-Európa 10-14 nemzetének 40-60 csapata vesz részt. Mi az évek folyamán francia, német, lengyel, olasz, osztrák, luxemburgi és svájci csapat ellen szerepeltünk és a lejátszott 95 mérkőzésünkből 53 alkalommal kerültünk ki győztesen, ez 12-szeri továbbjutást jelentett. A legnagyobb sikert az idei évben értük el: egy svájci, egy francia, egy lengyel és egy osztrák csapat legyőzése után 54 csapat közül bejutottunk az olaszországi négyes döntőbe és ott a kupasorozat 19 éves története során Magyarországról először a Büki TK Gyógyfürdő együttesének pingpongozói léphetett fel az európai dobogóra! Játékosainkról elmondhatjuk, hogy igazi csapatot alkottak, a mérkőzésekre maximálisan készültek, s a kritikus pillanatokban egymást is segítve tudtak a vert helyzetből is felállni és maguk javára fordítani az eredményt, a mérkőzést. Azonban nagyon sokat köszönhetünk hűséges szurkolóinknak is, akiknek a biztatása sokszor szárnyakat adott és ez jelentette valójában a hazai pálya előnyét.

 

Felnőtt tartalék csapatunk évek óta a megyei bajnokságban szerepel, váltakozó sikerrel. Az idei bajnokságban a fiúk dobogós reményekkel indultak, de a végére elfogyott az erő és csak az 5. helyen végeztek. A csapatban a legtöbbször Bognár József, Varga József, Hetyésy Balázs, Sövegjártó László, Kovács Zoltán, Antal Péter szerepelt, de lehetőséget kapott Varga Ildikó és Kovács Gabriella is. A csapat tagjai év közben sok megyei és területi versenyen is részt vettek és jópár alkalommal sikeresen szerepeltek.

 

Nagyszerű sikerekről számolhatunk be szenior korú versenyzőink háza tájáról is. Közülük hatan: Antalovits György, Biácsi Tamás, Domonkos Ferenc, Geröly János, Pék Miklós és Varga Elemér 1995 óta minden veterán Európa-bajnokságon, illetve minden Európában rendezett veterán világbajnokságon ott voltak. Egy-egy ilyen versenyen több mint 2500 - 3500 induló van férfi és női versenyszámokban és 8 korosztályban. Az egy hétig tartó küzdelmek egyidőben 70-120 asztalon folynak, naponta 10-12 órás időtartamban. A bükiek közül kétség kívül a 80-as éveiben járó Pék Miklós volt a legeredményesebb, aki a 2005-ös pozsonyi Európa-bajnokságon szlovák párjával, a 2007-es rotterdami Európa-bajnokságon pedig egyéniben a vigaszágon Európa-bajnokságot nyert, a 2006-os brémai világbajnokságon pedig a világ 3. legjobb 80 év feletti játékosaként a világbajnoki dobogón állhatott!  A 2009-es poreci Európa-bajnokságon valamivel halványabb eredmény született: Pék Miklós pécsi párjával az 5 helyen végzett, míg Varga Elemér a vigaszágon egyéniben érte el ugyanezt az eredményt.

 

Örömünkre szolgált, hogy az évek folyamán nagyon jó együttműködés alakult ki a Magyar Asztalitenisz Szövetség vezetői és szakosztályunk között. Folyamatosan, mindenben segítették munkánkat és közreműködésükkel három nemzetek közötti bajnoki mérkőzést is lebonyolíthattunk Bükön, mégpedig 2001-ben a Magyarország – Szlovénia, 2003-ban a Magyarország – Ausztria és 2005-ben a Magyarország – Lengyelország Európa-bajnoki mérkőzéseket. Ezen kívül sok országos ranglista versenynek adott helyet sportcsarnokunk, melyekről a résztvevők mindig pozitívan nyilatkoztak.

 

A szakosztály rendelkezik mindazokkal a sporteszközökkel és sportfelszerelésekkel, amelyek a zavartalan munkához szükségesek, természetesen ezek egy részét folyamatosan pótolni kell. Az anyagiak esetenként szűkösek voltak az időközben megnövekedett feladatok ellátásához és ez elsősorban a nemzetközi szereplés terén volt érezhető. Ezúton is köszönetet mondunk fő támogatóiknak a helyi önkormányzatnak, a büki gyógyfürdőnek, a Nestlé Állateledelgyárnak, és valamennyi további támogatónknak. Köszönjük a Magyar Asztalitenisz Szövetség, a Vas megyei Sportigazgatóság és as a Vas megyei Asztalitenisz Szövetség hathatós támogatását.

 

Összegezve: az asztalitenisz szakosztály 60 éves története során úgy hazai, mint nemzetközi téren olyan kiváló eredményeket ért el, amelyekre a szakosztály megalapítói még csak gondolni sem mertek, s melyek a büki sport történetében is egyedülállónak mondhatók. A sok szép eredmény mellett komoly gondot jelent az utánpótlás nevelés, pedig szakképzett edzők sora igyekezett az évek folyamán átadni tudását. Igaz, hogy Pék Miklós és Domonkos Ferenc ez irányú tevékenységét már befejezte Bükön, de Varga Elemér és Németh Dávid jelenleg is rendelkezésre áll a hétfő– szerda–pénteki edzésnapokon és a fiatalok fokozottabb bevonása lesz a soron következő egyik legfontosabb feladatunk. Nagyon örülünk az elért ered­ménynek, de legalább ilyen nagy öröm, hogy olyan kitűnő csa­patszellemet sikerült kialakítani, mely garancia lehet az elkövetkező időkre is, s mely a sport igazi lényegét adja: egy mindenkiért, s mindenki egyért - minden áldozatra legyen képes.

 

 A 2015/16-os tanévtől elindult az utánpótlás képzés és 26 kisdiák csatlakozott az asztalitenisz szakosztályhoz , akik rendszeres edzéseken sajátítják el eme sportág fortéjait.

 Ebben Dr Baráth Kornél és Varga Elemér edzők segítik Őket.

Re­méljük, jelenlegi eredményeink csak sikereink kezdetét jelentik és még nagyon sok örömet és boldog percet tudunk majd szerezni szurkolóinknak és saját magunknak is a továbbiakban.




« Vissza az előző oldalra!
Büki Testedzők Köre - Magyar